Egy beágyazott rendszer alkalmazhat lefutó vezérlést, azaz a feladatokról a fejlesztő listát készít, amelyeket az eszköz egymás után végrehajt. Ekkor egyszerre egy feladattal foglalkozik a rendszer, és a következőt nem kezdi el, ameddig az előzőt nem fejezte be. Ez a vezérlési mód már kis mértékben összetett feladatokra sem alkalmas, például lámpák egyidejű, eltérő intervallumokkal való villogtatásához már nem írható ilyen lista.
Amikor egy cukrász süteményt készít, ritkán végez egyetlen feladatot egyszerre. Mialatt a sütő előmelegszik, kiméri a hozzávalókat, szétválasztja a tojásokat. Közben ha várnia kell pár percet, amég kollégája elmosogat egy tálat, addig elkezdi előkészíteni a krémet. Ha minden részfeladatot csak az előző befejezése után kezdene el, a folyamat jóval tovább tartana. Szükség van feladatok egyidejű elvégzésére, de mivel a cukrász egy helyen lehet egyszerre, hatékonyan használja ki az idejét és váltogat a teendők között. Hasonlóan egy processzormag is egyszerre csak egy utasítást képes végrehajtani, de a párhuzamosság látszatát tudja kelteni a különböző feladatok közötti gyors váltogatással. Így úgy tűnik, mintha több program futna egyidejűleg.
Lefutó vezérléshez nincs szükség operációs rendszerre. Azonban ha több feladatot kell egyidejűleg kezelnie a processzornak, akkor szükséges egy program, ami eldönti, hogy a feladatok mikor kapjanak erőforrást, mikor fussanak vagy álljanak le, és több várakozó feladat esetén melyik következzen. Ezt a felügyelő szerepet ellátó programot hívják operációs rendszernek a beágyazott rendszerekben és más informatikai eszközökben.